Ha minden csatorna külön riportol, senki nem látja végig az utat.
A hirdetés látja a kattintást. A weboldal látja a látogatót. A CRM látja a leadet. A sales látja a lehetőséget. A vezetőnek viszont az egész útból kellene dönteni.
A számok önmagukban nem mondják meg, hogy a hirdetés, az oldal, az ajánlat, a mérés, a CRM vagy az utánkövetés akad el. Kontrollpontok nélkül csak utólag magyarázzuk, mi történt.
Nem több riport kell. Hanem olyan kontroll, amiből látszik a következő beavatkozás.
A fájdalom nem az, hogy nincs adat. Hanem hogy a számokból nem derül ki, melyik ponton kell beavatkozni.
A hirdetés látja a kattintást. A weboldal látja a látogatót. A CRM látja a leadet. A sales látja a lehetőséget. A vezetőnek viszont az egész útból kellene dönteni.
A kontrollrendszer nem egy dashboard. Hanem annak láthatóvá tétele, hogy az érdeklődő útján melyik pont mit jelez.
Ezt a blokkot azért tartjuk meg, mert jól mutatja, miért kevés a platformriport önmagában.
A rendszer akkor működik, ha nem csak adatot gyűjtünk, hanem visszatérő döntési kérdéseket tartunk életben.
A kontrollrendszer azért központi oldal, mert minden más megoldásból döntési jelet kér.
Összefoglalhat adatokat, kereshet eltérést, javasolhat következő kérdést. De azt, hogy mit állítunk le, mit javítunk és mit erősítünk, továbbra is kontrollált üzleti döntésként kell kezelni.
Először azt tisztázzuk, milyen adat látszik, hol hiányzik visszacsatolás, és melyik pont akadályozza, hogy a következő javítás ne érzésből történjen.
Vissza a döntési lánchoz